Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1916)

Időpontját tekintve csúszóünnep a húsvét,

amint az összes, régi időből származó is

naptárhoz között, Napunk a csillagok előtt járva

mutatja évköri helyzetét, s szerepét szintén.

Ennek jelentősége sosem lehet túlbecsült,

sosem volt nem figyelembe vett, sőt, berendezve

eget, onnan a szereplőket ide a földre

irányította, költöztette képi világot,

megszemélyesítést szerető emberképzelet,

de már akkor elvált gondolkodás gabonája

az ocsútól, emberszerű istenek regéje

önállóságukra büszke lélekhit-vallóktól.

Felfoghatatlan hosszú időtávról jön

felénk évszakváltásokra felkészülés-parancs,

nem ajánlás csupán, nem elhanyagolható tett

minden napra, kivétel hetedik pihenőnap.

De az vásárnapként mutatja hasznos szerepét,

kettőzötten, saját termék piacon árulva

hasznosul szükséglet felett, termékcsere mellett

hírek jöttek, s gondolatcserét is folytathattak.

Meddig volt így, eltakarja előlünk utólag

e békés világot tagadó háborús érdek-

rendszer, pedig a kereskedelem szabadsága

biztonságot kívánt, és az biztosan létrejött.

Olyan messzi tájakról érkezett drágakő és

fűszer, hogy küldőiről itt semmit sem tudtak, de

a szállítók, közvetítők igen, s elkezdődött

a tudás felhalmozása is a vagyoné mellé.

Ám még ennek hamisítatlan történetével

sem rendelkezünk, mikor és hol történt meg mindez,

eszmék és hatalom központosítását látjuk,

egyesült világvallássá s birodalommá váltan.

Ami alá mindent bekebeleztek addigi

emberi vívmányokból, lettlégyen nagy népesség,

kézműves-földműves tudás, s szellemiekben

magasan fejlett, elvont világelsajátítás.

Nem véletlen tehát, hogy miként működik ma is

a naptár, pihenünk kettőzött vasárnapokon,

s már csillagokon túl keressük a boldogságot,

bevallva, hogy magunkon tovább nem jutottunk.