Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1926)

Ha elkötelezted magad, attól még szabad vagy,

ha döntésed megalapozott tudásra épül,

mit igen nehéz elérni a mai világban,

ezért a legtöbb ember nem próbálkozik vele.

Ezt a nehézséget kell tehát legyőzni előbb,

főként ha akitől tanulhatnál, nem szakértő,

de honnan jöhetsz rá, hogy kire szabad hallgatni

saját vagy mások tapasztalatát mondók közül?

Ezt a vizsgálatot az élet rendje végzi el,

hiszen a te képességedet meghaladja

egy bizonyos korig, de hogy meddig vagy kiskorú,

az saját hozzáállásodtól függ a legjobban.

Mert ha egészséges vagy, és az a környezeted

is, tudást elvi vagy gyakorlati alkalmazás

mentén fogsz szerezni, mi idővel halmozódik,

s majd már önállóan tudsz következtetést vonni.

Ha ekkor letorkolnak, visszaveti hitedet

magadban, de ha biztatnak, szárnyakat kapsz korán,

nem titok, hogy így előnyre teszel szert kortársak

tekintetében és magad építésében is.

Ennyiben meghatározottság közepette és

kissé tehetetlenül élünk kezdeteinkben,

de ha ez hátrányt okoz, le tudjuk dolgozni, ha

szárnyaló lelkesedéssel nézünk a világra.

Ami életszerető családban mindenképpen

tulajdonságunkká válik, felzárkóztat mások

jobb lehetőségei mellé, így aztán nincs is

lemaradásunk lélekben, minden rajtunk múlik.

És lényegünkké válik, mi mellett kötelezzük

el magunkat, arra, amire vágyunk, ami több

lesz mindig, mint a jelenben meglévők, képzelet

akar valósággá válni, elkötelezetten.

Mert a legjobbon is lehet javítani, nagy a

Föld, igen sok az ember, csoportosulásának

vagyunk részesei, ott, köztük kell boldogulnunk,

mert mindenki ezt teszi, egészre vonatkozó

törekvés ferde hajlam, szükségszerűn félrevisz,

helyi bukásba, egyéni veszteséggé váltan,

s hogy végzetet elkerüljünk, mindenki a maga

portáján söpörjön, de ott elkötelezetten.