Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1937)

7:00 AM

Még azt is szeretnénk tudatosítani, amit

nem lehet, mert a tudatba emeléstől olyan

megváltásfélét várunk, hogy majd rendbejön minden,

okosabbak, ügyesebbek leszünk, s nem csalódunk.

De ez a törekvésünk tehát akadályokba

ütközik, mert a tudatlanságunk túlnyomó

minket érintő folyamatokat illetően,

alig van, aminek minden mozzanata ismert.

Életvonalunk jelen szakaszát jól belátjuk,

korábbiakról az emlékképek bevillannak

eléggé összefüggéstelenül, kezdetekről

pedig rólunk szóló elbeszélésekből tudunk.

Egész testi életünk rejtelem, bár egészség

központi gondolat egy idő óta, részletek

tárulnak fel, sérülés, betegség esetén hogy

mi nincs rendben, tudósít róla, mi hogyan működik.

Szándék, akarat mennyire esetleges bennünk! –

teszünk elhatározást, de aztán nem tartjuk be,

azaz kell a család, a közösség segítsége,

szinte csak nekik szól fogadalmunk, nem magunknak.

Hinni kell magunkban, jól tudjuk, de igen nehéz

tudatosan vállalni kitartást hitünk mellett,

megyünk előre, de másokra pislantunk, miként

haladnak látszatra jobban, mi lehet a titkuk.

Hiába tudatosítjuk, ők is megharcolnak

pillanatokért, nehéz elfogadni, hogy ebből

ránk is állandó erőfeszítés következik,

isteni beavatkozást kérünk, könnyebb legyen.

Aztán egyszercsak fordulatot vesz az életünk,

rájövünk, hogy jobban járunk, ha nem tudatosan

tesszük minden dolgunk, mert pihentető is lehet,

ha hagyjuk menni a maga útján események

minket is érintő menetét, nem kell izgulni,

jön-e a villamos, hogy fel tudjunk rá szállni,

nem dől-e össze a magas ház, ahol liftezünk,

nem erőltetjük-e meg szívünk futás közben.

Így aztán egyensúly tudatos és nem tudatos

között szinte magától alakul ki, tapasztalt

jó érzés táplálja létrejöttét, de az nincsen

tudatosítva, mert vigyázunk, nehogy elrontsuk.