Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1938)

A tudás helyett a tudomány vált hatalommá,

ne az egyén boldogulását segítse elő,

de intézményesedve szolgáljon ki államot,

egyházat, uralkodó rétegeket, hűséggel.

Elrendezett háborgató kérdésekre választ,

még ha nem tökéleteset tudott is csak adni,

de olyan sokra adott helyeset, hogy tekintélyt

szerzett, mit aztán elnyomásra is felhasználtak.

Elnyomni kételkedő hangokat, hitetlenek

seregét kordában tartani, ne ingassák meg

közmegegyezés tudástornyát, mire alapoz

oktatás és nevelés, társadalmi és közrend.

Ebben újabban már az is közrejátszik, hogy az

egyes tudományterületet, sőt azon belül

tudományágat is nehéz elsajátítani,

nemhogy valami újat felfedezni körükben.

De a tudásállapot fenntartása, meglévők

szinten tartása is igen költséges mulatság,

inkább csak gazdagabb nemzetek tehetik meg,

hogy a tudományos kutatásra áldozzanak.

Viszont a kisebbeknek az alkalmazás teljes

köre rendelkezésre állhatna, ha nem lenne

katonai s hadititok valódi fejlesztés,

illetve gazdasági fegyver a tudástárház.

Emellett az egyes embert az az ág is húzza,

hogy megélhetésért dolgozva, elfáradva nem

marad ereje, kedve tájékozódni az új

tudományos vívmányok körében alaposan.

Mert felszínesen, szórakoztató jelleggel van

sok műsor, ismeretterjesztő film, de onnan nem

jut hozzá a neki ahhoz szükséges adathoz,

hogy megértse a világot s magát boldogítsa.

Vagy hogy észrevegye a megtévesztést, amitől

egymás ellen uszulnak nemcsak világhatalmak,

de kisebb embercsoportok is, nem látva meg a

lényegi életelemeket, ‒ álakat igen. 

Tudássá lebontani a tudományt, megváltó

tevékenység lenne manapság is, mint volt a

vallásalapítók korában, de már ott tartunk,

hogy senkinek sem hiszünk, tudatlanság foglyaként.