Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1940)

Hol kezdődik az igazi gondolkodás, ami

nem rutin cselekvési folyamat során szokás

jellegűvé lett mérlegelés két ismert út közt,

melyiket előnyösebb választani bejárni.

Aztán az sem túl komoly gondolati mélység, hogy

megéri-e valami, no, nem a pénzét, hanem

például elhalasztani vagy előrehozni,

leszokni róla, kockáztatni érte, vágyni rá.

A mi lenne ha, mi lett volna ha kérdés típus

sem túl megerőltető választ igényel, mert

feltevésesség eleve felment felelősség

alól, képzelőerő kell hozzá, nem sokkal több.

A mit szeretnék? – ugyanez a kategória,

mert vagy létezőt sorol fel, vagy biztos lehetőt,

vagy lehetetlenségbe bonyolódva megcsúfol

észszerűséget, lemond független valóságról.

Az arról való gondolkozás, mi lesz velünk, itt és

most, avagy a közeljövőben, de még távolit

is megcélozva, nem több, mint szemlegeltetés a

velünk virágzó mezőn, netán jégeső után.

Már a vers felénél járunk, s még mindig csak olyat

találtunk, ami nem felel meg a gondolkodás

igazi mikéntjének, de e megállapítás-

sor maga már igen, arról szóló teljesítmény.

Aztán ott van a jó és a rossz eldöntésének

nagy feladata, ami gyakorta előjön és

próbára teszi képességünket, tudjuk-e az

eszünket megfelelően használni döntésért.

Bevonni az érzelmi tényezőt is mennyire

szabad, milyen szempontokat érvényesítsünk a

megítélésnél, személyeset vagy egyetemest,

újat vagy hagyományost, szokásost vagy szokatlant?

Egyáltalán: dolgok, folyamatok, összefüggés

megértése felszínes látszataikból, háttér-

adataikból, emberi jelentőségükből,

tudományos leírásukból, előadásból.

Valahogy úgy tenni, hogy rájöjjünk, mi volt Isten

szándéka a látványos jelenségekkel, s azzal

is, amit nem érzékelünk, de van, eszközfüggőn,

s főként olyanról gondolkodni el, ami még nincs.