Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1944)

Nem csodálkozol a napok futásán, ha láttál

már fellegeket futni az égen végtelenül,

sem céljuk, sem forrásuk nem látható abból a

menetből, de az esőcseppek benne utaznak.

Meg kell lovagolnunk a napok hátát nekünk is,

értelmet adni rohamosan telő időnek,

a pihenés, megújulás szintén tevékenység,

ne halogasd a tennivalódat, tedd meg még ma.

Kötelességtudatot ébresztettek bennünk, hogy

végigcsináljuk a mindennapokat, ahogy kell,

és akik megszervezhették a napirendünket,

tudták, minden perc betöltendő, nincs üresjárat.

Ha megáll az idő, előtte, közben leáll a

történés folyamata, nem mozdulnak a felhők, sőt

nincsenek az égen, magasan álló nap tüzel

ránk, ám ha így nyaralunk, annak is van sok haszna.

Viszont melegben dolgozni még nagyobb kihívás,

mint hideg fagyban, mert felöltözhetünk, de hőség

alól nincs kibúvó, ha szabadban kell ténykedni

életünk fenntartásához meghatározottan. 

Nemcsak az évszakoknak megfelelően, de az

életkorodat is tekintetbe vette okos

kiosztása a feladatoknak, mindenkinek

jutott, hogy mindenkivel tevőn teljen az idő.

Vagy ha megfigyeled a rügyfakadást, nemcsak a

melegebb idő okozza, fényviszonyok is egyre

világosabbra fordulnak, korábban kel a Nap

és későbben nyugszik, hagyd abba az alvást.

Rövid napokon még elnézhető volt, hogy lustán

szunnyadoztál, begubózva hideg ellen, de

ezek a hosszú, melegebb, sőt forró szakaszok

jogosan kizöldítenek, hogy árnyékot csinálj.

Bizonyos korban az ember is virágba borul,

megérik, hangoztatják, bár ifjú mást érez,

inkább sötét felhők jönnek, fekete borulat

takarja el előle a jövőt, mi lesz vele.

De aztán megmozdul minden, eső hull a tájra,

jönnek a teljesítmény eredményei, leszel

valaki, s igaz, futnak veled a napok, de te

is velük futsz, és néha megelőzheted őket.