Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1956)

Elszántad-e magad, vagy csak látszatra teszel úgy,

mintha erős szándékod lenne megtenni, amit

belátni vélsz megfelelőnek, de nem vagy biztos

benne, s végül fejest kell ugranod, hogy elindítsd?

Honnan van benned ez a határozottság-hiány,

mikor pedig egyértelműnek látszik az irány,

a józan ész is támogatja, nemcsak tudomány

megállapítása, hogy már szükséged lenne rá?

Ilyen korodban, időszakodban, korszakodban

az élet velejárójaként tekints rá, nem kell

kételkedned, sem szégyellened, ha megteszed, mert

mindenkire jellemző ez, aki egészséges.

Ne fohászkodgass, ne hezitálj, rugaszkodj neki,

mi történhet, ha te vagy a cselekvő személy, és

az is, aki tette következményét élvezi,

vagy elszenvedi, ha rosszul sül el, s nincs visszaút.

De van, mert minden kijavítható, ha estleg

rosszul indultál, nem jó irányban, az az eszköz,

eljárás nem bizonyult megfelelőnek terved

kivitelezéséhez, lényeg, hogy megmozdulj hát.

Csak akkor látod meg a helyes utat, ha rálépsz

az útnak gondoltra, ha módszert választasz

kiderülni, alkalmas-e a célodhoz, csupán

a kivitelezés során áll össze tényszerűség.

Nem is baj, ha csak próbálkozásnak tekinted, mit

elkezdtél, és szerencsének, ha siker koronáz

valami eredményféleséget, mit még többször

kell ellenőrizni, hogy véglegesnek vélt legyen.

De hogy minden ilyen az életben, az már túlzás,

mi lenne velünk ideiglenesség fájdalmas

állapotát élni mindig, kell a biztos talaj,

hogy amit teszünk, valahonnét valahová tart.

Ez rendben is van, de nemcsak egy dolgot csinálunk

és vizsgálunk, hanem többet egyszerre és egymás

után, azoknak többsége kételytelenül tud

megvalósulni, csak pár, vagy egy lesz kiemelve.

Aminek megtételétől félünk, ódzkodunk, és

remegve lépünk fel az életszínpadra, mikor

már halaszthatatlan, de ha megérett, megfontolt

tett lesz, nem lesz benne hiba, vagy majd javítható.

Bele kell törődnünk, hogy az állandó változás

tetteink megítélésére is érvényes, így

amit jónak gondolunk ma, kevéssé lesz az a

jövőben, bevallatlan is módosítunk néha.

De jobb bevallani és bevállalni, hogy minden

tévedés felfedezése és kiiktatása

előrevivő, tudatlan is ezt teszi a nép,

mikor oly kritikus, igaz, csak másokkal szemben.

Azért abban önbírálat is rejtőzik, és a

jövőben ő már nem ismétli meg, amit másnál

hibának mond éles nyelvvel, kérdés, előre mit

lehet jónak vélni, van-e olyan egyáltalán.

Viszont szögezzük le, mindez csupán tetteinkre

vonatkozó megállapítás-sorozat, rendszer,

és nem érinti az értékeket, amik belénk

vésődnek hamar, felismert helyzet gyökereként.