Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1963)

Manapság úgy érezzük, több a kényszer rajtunk, mint

régen, szolgáltatás-erdőben bolyongunk, s mintha

azok nem értünk lennének, hanem mi őértük,

ezernyi kötelezettséget veszünk nyakunkba.

Annyi a határidő, hogy szinte minden napra

jut belőle, így aztán a naptárunk tele van

órákra lebontva feladatokkal, felejtés

szinte fővesztéssel jár, nehezen pótolható.

A becsületes embernek nem jut eszébe, de

ami ellen minden túl van biztosítva, az nem

ritka, sőt nagy lehetőségek nyílnak csalásra,

hogy ne történjen meg, az szenved, aki nem teszi.

Persze lehet mondani, hogy csak az élet sok-sok

követelményéhez alkalmazkodik világunk.

ám azokat támasztják is bőszen, akik tudják,

mindez pedig igen drágítja a folyamatot.

Szinte mindenkinek fillérekre kiszámolva a

pénze, hogy mire jusson kötelezőn túl, alig  

van, akinek ezen kelljen törnie a fejét,

élünk napról-napra, bekalkulálva a jövőt.

Mert a kiadások nem szűnnek meg soha, futunk

az igényeink után és közben nincs idő

és erő élvezni is kicsit elért eredményt,

próbálunk otthon kikapcsolódni pihenésként.

De még abban is irányítottak vagyunk, tévét

nézve reklámokat kell elviselni sokszorta 

egymás után, hogy már a könyökünkön jön ki,

abból él az adás, és elmegy a kedvünk tőle.

A választék olyan bő, hogy külön feladatot

jelent tájékozódni, kikeresni közüle,

ami értékes, ami minket érdekel és még

szórakoztató is, sokan inkább nem keresik.

Leragadnak valamely csatorna mellett, aztán

elviselik annak kellemetlen sajátságát

is, mindenképpen irányított, célzott lesz így

a befogandójuk, észrevétlen agitál.

Azaz csak úgy-ahogy élünk, ahelyett, hogy magas

színvonal jellemezne bennünket, ma adódó

lehetőségáradat közepette, de lehet,

így van mégis a legjobban, ahogy van ez velünk.