Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1994)

Van, aki a nyugalmat választja ahelyett, hogy

felhorgadna a nyugalommegzavarók ellen,

kérdés, hogy melyik eset lehet eredményesebb,

külső vagy belső összefüggés ebben fontosabb.

Mert azért a közömbösség nem halvérűség, így

behatol a hatás a lelkünk bőre alá és

piszkálja a tüske világot kizáró burkunk,

mint bizonyos zaj, mely éjszaka nem hagy aludni.

Amiről nem akarunk tudomást szerezni, épp

ezt a vágyunkat célozza meg kifinomultan,

külön tanulmányok ajánlanak eszközöket

érvényesíteni, hogy mégse tudj kimaradni.

Amit már egy idő után nem tudod, akarsz-e,

visszatetsző, hogy beleszólnak életedbe,

miközben annak szolgálatát hangoztatják, és

alattomosan egyetértésed használják.

Ha nem is mégy el a nagygyűlésre, vagy tüntetni,

bekapcsolod otthon a tévét és minden csatornán

ömlik a hír arról, amit el szerettél volna

kerülni, sőt más szemszögű stábnál is ugyanaz.

Szinte már ott vagy köztük, ha az egész faladat

beborítja a képernyő, élénk színek mögött

nem látszik a téma szürkesége, hogy elavult

minden beavatkozás, véleménykérés álság.

Mert pénz mindig van, ha van akarat valamire,

és szakemberek is, akikre a döntést bízzák,

így tevőleges vagy szellemi támogatásod

már nem az ügynek szól, hanem a te kezelésed.

Mert nem akarsz valódi önállóságot, ha nem

vagy képes tartalommal kitölteni életed,

és persze nem abban segítenek, hogy képes légy,

hanem kihasználják gyengeséged, állj irányba.

Azt pedig már nem a te érdeked határozza

meg, résztvevőként hasznot hajtasz tömegméretben,

tehát sokadmagaddal, de csak ha azonosan

gondolkodtok, mit elintézni hivatott vágyad.

Arra, hogy nyugalmat szeretnél magad körül, és

inkább beleegyezel bármibe, csak hagyjanak

békén, még tömeget alkotni is hajlandó vagy,

mondván, annak ereje bizonnyal javadra lesz.