Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 200.

 200.

Háziállatokkal együtt élni nemcsak

régmúlt időkben volt jó és hasznos, ma is

élmény lenne, ha adnánk magunkra, tartva

őket nekik megfelelő helyen s móddal.

Elszoktunk tőlük, maradt kutya és macska,

pedig juhok és kecskék is legelnének

annyi füvet, s csendben, mint a fűnyíró nyír

óriási búgó élhetetlen zajt csapva.

Nem beszélve a nagytestűekről, főként

a szarvasmarha, a magyar szürke adja

a legnagyobb hasznot: tej, túró, tejfölt s húst,

és biztonságot is villámcsapás ellen.

Lovakkal még talán találkozunk: ha

szeretünk lovagolni, már megtehetjük

szerte az országban, mégsincs helyén a ló

sem, mert a lovaskocsi kiment divatból.

Tyúkok, kacsák, libák, hízott disznó ólja,

lassan feledésbe merült foglalkozás

tárgya, de nem lehetünk biztosak benne,

hogy a számítógép-korszakba nem illik.

Ahogy a kiskert, úgy visszajöhet újra

a baromfiudvar és az istálló, mert

ha tápdús élelemre vágyunk, trágyázni

kell a földet, s onnan etetni állataink.