Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2013)

A jellemszilárdság kulcsa nyitja teljesítmény

zárját, ami nem változatlanságot jelent, nem

begubózást valamilyen állapotba, hanem

a lélekegység önálló egyetemességét.

Kitartásnak kell szorgalommal párosulni, hogy

eredményhez jussunk bármilyen tevékenységben,

még a begyakorlottság sem lesz elegendő, ha

a lelkesedés szikrája nem gyújtja fel tüzed.

Nem lehet külön csak élni, és külön munkára

szentelni az erőt, teljes életet az élhet,

aki élethivatásban tudja magát mérni,

miből mennyi kell neki, hogy betöltse szerepét.

Ez előrelátón hasson nevelődésére,

semmi ne csökkentse testi-lelki egészségét,

sőt, a képességek terén olyan magasra jusson,

úgy érezze, azt lássák benne, pótolhatatlan.

Ő is világmegváltó a maga területén,

odaadással, együttműködéssel dolgozik,

de nem veszti szem elől sosem a célját, hogy ne

csak boldogítson, de maga is boldoguljon.

Ilyen egyensúlyt tart fenn maga körül, elvárás

és követelmény tekintetében, amit ő ad,

annak megfelelőjét visszakapja, becsülik

igazságosságáért, süvegelik szigorát. 

Amivel magából és másokból kihajtja a

legtöbbet, amire képes az ember úgy, hogy közben

ne illanjon el a lelkesedés a fáradtság

oltárán, egyetlen szabály a természetesség.

Ehhez megfelelő szintű lehetőségeket

keres, ismeri és uralkodik magán, csak azt

kívánja, ami fel is kínálkozik, kiküzdött

személyiségét nem adja fel életbóvliért.

Tudja, hogy meddig mehet el üdítő képzelgés

hullámával, és álomvilágot alvásra hagy,

büszkén ül, ha nem is a világ tetején, de nagy

távlatok látását biztosító magasságban.

Szenvedélyessége ad igazi lendületet,

és hite átragad mindenkire, akit ismer,

életélményei válogatott virágcsokrát

tartja emlékezetében, mikor megöregszik.