Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2015)

A világ számunkravalóságát a szavaink

értelme adja, s felkelti hangulatunkat is,

és bajban vagyunk, ha nem találjuk valamire

a szavakat, például az élet értelmére.

Megtévesztő, ahogy a világleírást egyszerű

vagy bonyolult összefüggéseiben szintén a

nyelv által kapjuk, világmegismerés elmélet

nyelvi megfeleltetés hálójában vergődik.

Azért esünk bele szükségszerűen a nyelvi

csapdába, mert a valóságból elvont gondolat

alakjának tekintjük, szellemi létezőnek,

holott önállósága látszólagos, agyfüggő.

Vagy észfüggő az embernél, mert az állatoknak

is van nyelvhez hasonló kifejezés módja, de

igen kezdetleges a mi képességünkhöz és

nyelvhasználatunkhoz képest minden oldaláról.

A miénk viszont alkalmas öt érzékszervünkből

fakadó elmebeli egyesítésnek külön

létezést adni elvjellegű megismétléssel,

és cselekvésünket hasonlóan kezelgetni.

Azaz nemcsak eredményt, de szándék és akarat

értesítését, tettek és magatartás, hibák

és sikerek magyarázatát, ráadásul ezt

még el is tudja raktározni, majd felidézni.

Az emlékezet tehát olyan nyelvi ajándék,

időbeliségében messzi túlterjeszkedik 

jelenen, erőteljesebben megjelenik a múlt,

bizonyára később és gyengébben jövőlátás.

De ennek is van minket lehengerlő mivolta,

sőt, a túl élénk képzeletképekkel nem tudunk

jól boldogulni, álmodozás álmának tűnnek,

pedig ha nyelv párosul hozzá, cselekvési terv.

A közvetlenségben, közeli és napi szinten

adott társakkal, családtagokkal, szomszédokkal,

és persze a munkakapcsolat szereplőivel,

mai híradásokkal nyelvi a kapcsolódás.

Megtanultuk, miután feltaláltuk, nyelvünket

rögzíteni is, betűkkel helyettesíteni

a hangokat végül, mert előtte képírással

és szótagírással próbálkoztunk sikertelen.

Ugyan, csak ahhoz képest, amire a betűírás

vitte, amit felülmúlni látszik hangrögzítés és

eszközrendszere, ráadásul mozgóképpel úgy

megjelenítve, mintha élő valóság lenne.

S mintha túlzásba is esnének felhasználói,

hisz’ a nyelvi alapnak szüksége van világra,

amint a róla szóló műveknek alkotóra,

az alkotónak pedig az emberi összességre.