Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2051)

A múlt tanait nem elég feltárni, olvasni

az ókorinak mondott auktorokat, mi csak

szerzőt jelentő szó, de ha olyan régi, hát nagy

tekintélynek számít, s nekünk nincsenek belőle.

Viszont vannak középkorinak mondottak, s ez már

ismerős terep, nemzeti helyekhez, hősökhöz

köthető eseményeket rögzítenek, tőlük

vesszük legtöbb tudásunkat magunkról, múltunkról.

De nem az igazságról, merül fel a gyanú már

egy idő óta, ám óvatosan kezelendő,

mert hamar hazaáruló bélyeget sütnek rád,

s kitagadnak elismert és mérvadók közül.

Méltatlanságot követsz el a kétkedéseddel,

hangoztatják, illetve inkább elfelejtenek,

mert nem illik megkérdőjelezni a mindenki

által elfogadottat, a világmúlt adottság.

Olyanként, amilyennek látjuk, s ha ez csak felszín,

és a mélyben sok érdekesség eltakart, ami

nekünk épp javunkra szolgálna, fárasztó tétel,

s főként azért, mert nevetséges értelmetlenség.

Ha e kritika megállna, összedőlne egész

történelmünk, így is van nekünk itt több mint ezer

évünk, vagy sokkal több, mi kell még, ezt kell kutatni

részleteiben, és egyre gazdagabb lesz múltunk.

De hát éppen azokkal a részletekkel van baj,

nem egyeznek például a távolságok modern

térképeken és az ókori leírásokban,

becsületes kutató nem hallgathatja ezt el.

És ha a szükséges időt is hozzávesszük a

tudósított mozgásokról, hadmozdulatokról

továbbá, a lehetetlenség merül fel régi

világ működésében, vagy teljes félreértés.

Ha a kiáltó ellentmondásokat szeretnénk

feloldani, magyarázatot adni csodának

számító eseményekre, akkori színvonal

figyelembevételével, bátornak kell lennünk.

Vállalni a saját meggyőződésünk célszerű

felfüggesztését, illetve mások egetverő

dühét, mert érdekes módon, nekik meg kedvező

az a múlt állapot, tele hamis ugrásokkal.

Nagy fejlődést állító, de bizonyítatlanul

elfogadott hódításokkal, kultúravitel

feltételezésével, hogy ráerőszakolják

a haladást a leigázottakra kegyesen.

De hogy ilyen harci események rombolással

járnak, az kimarad a látókörből, és hogy a

legyőzöttek szolgák lesznek, nem életélvezők,

szintén nincs figyelembe véve, érdektelenként.

Velőtrázón felháborító mindebben, hogy a

múlt így nem önérték lesz, hanem igazolása

a jelennek, mint örökös jellegzetessége 

életünknek, megváltoztathatatlan kényszere.

Levezethetők a következmények egészen

a mai napi fejleményekig, de fontosabb most,

első lépésben a múlt igaz érdekességét

feltárni, hogy a ma kívánt legjobb állapot volt.

Hogy onnan kigyomlálandó hamisítvány-tettek

lettek belerakva, vérengző elődeinkkel,

akik szekereken laktak, lóháton éltek és

ezer kilométerekre elmentek rabolni.

Hogy mit nyelvünk gazdagsága mutat, az az

ó-valóságból ered, ott emberi viszonyok

békés, boldog természete érvényesült, példa,

minta a múltunk, gyökeréig kell visszanyúlnunk.

Ajánlás:

Kedves élethöndörgőzésben s nyelvgyakorlásban

magyar testvérem, ne feledd, ha nagy könyvtárat látsz,

különösen nyugatit, hogy kiselejtezik ott

a sok jót tartalmazó múltszázadi könyveket.

De az elektronikus könyvtárakba felvitték

viszont képernyőnkre varázsolva legrégibb

nyomtatott példányaikat dicsekvésből mintegy,

s nekünk onnan rejtett értékeink integetnek.