Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2071)

Itt vagyunk, milyen jó érzés belegondolni a

világ folyásába résztvevőként, ha célszerű

a menet, törődnünk sem kell vele, megalkotta,

aki-ami tökéleteset tud önmagában.

Nincs okunk kételkedni ebben, nem is szoktunk, de

azért nagy erőkkel kutatjuk a természetet,

szerkezetét, hatásait, és önmagunkat,

lélekbeli viszonyunkat a szellemiséghez.

De még a kutatók is leteszik a munkát, ha

elfáradtak, ha pihenni kell, belefekszenek,

mint mindenki az ágyálom szép birodalmába,

ha egyensúlyban vannak hivatásukkal, s tiszták.

Nyomasztó, rémálom titkát is fejtegetjük, már

egyszerű testi gyomornyomortól a bonyolult

rossz sorshordozásig, de az ébredés ott is szép,

merthogy a nappal Naptól fényes ajándék.

A sötétséghez képest mindenképpen, és mi már

teljes kivilágítást tudunk nyújtani, ezer

és ezer évekig nélkülözte ezt az ember,

és mi hisszük, hogy ez nekünk jó, és világítunk.

A jóérzést ezenkívül egyre fokozza, hogy

láthatatlan tudásgyárak ontják újabban, nem

a füstöt, mint a régiek, hanem igen könnyen

elérhető ingyenes hírt és ismerethalmazt.

Igaz, van ebben irányított részrehajlás, és

az igényesebb anyagért fizetni kell, viszont

ha azt nézzük, hogy juthatnánk hozzá saját erő

által, mily nehezen, vagy nem is, örvendünk neki.

S bár ez az örvendezés átcsap kizárólagos

tájékozódásba néha, az arany középút

itt is ajánlja magát, értelmesség kérdése,

hogy milyen magas szintre emelünk magatartást.

Hiszen minden képesség, tudás megszerzése sok

időt, gyakorlást kíván, ha lerövidítjük,

könnyíthetjük ezt, miért ne élnénk vele, eszköz

a javából ma, következetesen kell használni.

És tovább örvendeni jótéteményeinek,

hogy eme ablakunkon betódul a mindenség,

sokkal többet kell ügyeskednünk, egyénileg és

közösségeinkben, hogy kihasználjuk előnyét.

Például, hogy ne taglózzanak le a rossz hírek,

tragédiák, rettenetes események, tettek,

amire szakosodott közlők remélnek hasznot

belőlünk, mert a félelmünk alapvető érzés.

Kell tehát értelmi színvonal, mit menet közben

kell elérnünk, felszedni tájékozottság kis s nagy

morzsáit, azaz megnőtt a jelentősége a

tanároknak, gyorsan, hatékonyan oktassanak.

Minden korosztálynak szükséges ez az újfajta

nevelés, tudomány- s egyéni jó tapasztalat-

felhasználással jusson odáig a gyerek,

önállóan megálljon a lábán e közegben.

És csodálja a csodát, élvezze az életet,

de ne szenvedélybetegként, függőségben szinte,

attól, amit innen-onnan adagolnak neki,

és aztán ráveszik egyik káros cselekvésre.

Örömforrás lehessen mindenki mindenkinek,

akivel összehozza az élet, legalábbis

ne váljanak ellenséggé, mégha versenytársak

lesznek is, társulásuk oldja meg vitájukat.

Mert ez a sokaság, ami elér bennünket, a

korábban felhalmozott értékek tárházából

és a mai emberek kimagasló, vagy csak úgy

egyszerűen szép és jó teljesítményéből, kell,

hogy boldoggá tegyen végül mindannyiunkat.