Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2088)

A nyomtatott áramkör lehet szemléletesebb,

mint a vezetékek gubancos hálózata, ha

közösségünk legfontosabb döntéséről szólva

hasonlatot keresek, hogy kifejezzem vele.

Egyrészt a rendszerezettség szilárd állapotát,

másrészt a változtathatóság korlátait, mert

lelki-szellemi összefonódásunk egymással

s a valósággal sokkal erősebb, mint gondolnánk.

A világ maga lesz a változatlan alaplap,

mire meglátásaink törvényeit nyomtatjuk,

nem a levegőben lógó drótok ezek tehát,

kimozdíthatatlanok, legfeljebb eltörhetnek.

Akkor a forrasztást időközi választással

lehet elvégezni, de ahhoz egész korszaknak

kell eltelnie, végbe mennie, hogy a teljes

hordozót valakik cserélni valónak véljék.

Ami nem is lehetséges, mert a világ örök,

mégis megpróbálták a történelemben párszor,

nem kétes sikerű lett, mint híveik mondják,

hanem egészen nagyarányú káros rombolás.

De ebből azóta sem tanul megfelelően

az emberek nagy része, akiknek mindegy, hogyan,

csak jöjjön el a szabadulás jelenükből, mi

elviselhetetlen nekik különféle okból.

Ám feltárva ezeket az okokat, biztosan

hamarabb s könnyebben lehet megoldáshoz

jutni, mint az egészet összeomlasztva cserét

kezdeményezni, sőt üres lap megsemmisíthet,

vagy messzebbre visszavethet, mint ha nem indult

volna szélsőséges irányban az akaratunk.

Több rétegűvé fejleszthető a szerkezetünk,

jó gondolat kilép minden korlátból, mederből.  

Nem le-, hanem meggyőzni kell előadójának

minket, s bizonyára köztünk is vannak okosak,

kiket megkérdezve együtt kell a lehetséges

legjobbat elérni elvben, majd a gyakorlatban.

Csak a keretét kijelölni gazdag életünk

kedvébe járva, mert hogy mi van a fejekben, a

tartalom már mindenki saját teljesítménye,

szabadsága mindenkor boldogság feltétele.