Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 209.

 209.

Mélyútban haladó önjáró doboz életünk,

ütődünk jobbra-balra s onnan vesszük az irányt.

Persze az élet tele van megszerzett tudással,

de szeretünk nem hallgatni rá, inkább pofonok

terelgessenek, mert az, mivel nem tőlünk ered,

kényszer szülte, nem a mi vállalásunk vagy hibánk:

nem akarunk semmi rossznak oka lenni, ami

velünk történik, pedig ez az akarat az ok.

Azaz ahhoz, hogy jók történjenek velünk, nekünk

kell megtalálni a nekünk valót, megspórolni

nem lehet az erőfeszítést, visszajön, amit

befektettünk, és azt is megfizetjük, amit nem.

És egyáltalán: a felhők mögött még süt a Nap,

jókedvünk lehet borult időben is, bármikor

elhitethetjük magunkkal, hogy minden rendben van,

különösen ha nem lehet okunk mást gondolni.

Nem kell ahhoz a föld felett lebegve szárnyalni,

hogy ne látnánk át, mi történhet velünk, követve

a kényszerek és lehetőségek egyensúlyát,

de megfontoltan lépve, határozottan élve.

A végén az is kiderül, hogy mi irányítjuk

saját sorsunk, mert közelebb marad szándékainkhoz,

mint a csak véletlen távolságának hitele,

s mélyutakat sikerhalmozás idején vágunk.