Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2108)

Ne képzeld el, lehet, jobban jársz – ez nem parancs, és

nem is kérés, csupán olyan tanács vagy gondolat,

melyet nehéz betartani, nem is lehet okos

szakértők szerint, a beidegződés miatt.

Dehát arra való a gondolkozás, hogy amit

nem tudunk elképzelni sem, nemhogy véghezvinni,

az gondoljuk el, hiszen elméleti képesség

bennünk végtelenség, túlhaladhat valóságon.

S hogyha ez hihetetlenül hangzik, lehet, azért

van, mert az az igazság, hogy tényleg lehetetlen,

éppen ez a példa bizonyítja, miről szó van,

mert benne nemlétezőt kellene elgondolni.

Mielőtt rátérünk a tárgyra, állapítsuk meg,

hogy minden megnyilvánulásunkkal így kellene

tenni, mint ezzel, felülvizsgálva segíteni

jobb eredményt vele, ne tévedjünk túl nagyokat.

Úgy kellene tenni tehát az érintett eset

feloldása kapcsán, hogy a világot itt és most

tekintsük mindig, végig létezése során, így

a jelenben működhetnénk, azaz időtlenül.

De hogy az anyagi természet is éppen ilyen

állapotú, annak számunkra minden ellentmond,

természettörvényeket ismerünk rogyásig, és

senki nem kérdőjelezi meg az idő létét.

Ráadásul sok-sok fejlődési sort ismerünk,

kezdetet és véget, keletkezést és elmúlást,

világunk rendje, hogy kiszolgálja Idő Urat,

bár nagy tömeg az ő gerincét is meghajlítja.

Gondolj bele, hogy csak változás van, nem fejlődés,

nem végigmegyünk utunkon: tartózkodunk rajta,

nem elég a tüzelő, hanem megég, vízpára

eső lesz, folyó a tengerbe, s majd felhő újra.

Nem növekedsz, hanem kijelölt testi pályádat

töltöd be, és mindig eljutsz a határaidig,

élő világ az élettelenből és a Napból

táplálkozik, míg jut neki elég, s ha nem, vége.

Mégcsak nem is körforgás ez, de mozdulatlanság,

Isten ölén ülünk, ő létre simogat egyre,

és ha a helyzetünkkel tisztába jutunk, örök

boldogságban lesz részünk, amikor hiszünk benne.