Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 244.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
244.
Hősnek mondani csak kivételesen nagy
tett elkövetőjét lehet, nem keverve
ide mondai, regei alakokat,
cselekvést eredmény felől elismerve.
Így kimaradnak csillagképi szereplők,
akikhez tanulságos történet fűződik,
évköri szerepük feladatot mutat:
jellemünk eredetének táját őrzik.
Kétfelé ágazott aztán szerepkörük,
félistenekként a mitológiában
tértek vissza, vagy vallásalapítóként
mintát, hitet adva lelkünk világának.
De aztán megváltozott közelibb világ,
leginkább háborúban kellett áldozat,
emberfeletti teljesítmény győzelem
felé, azt segítő eltérő fokozat.
S így jutunk el mindennapi hősökhöz:
csak kötelességet teljesítő anyák
és apák, munkában, sportban élenjárók,
mind-mind túlhaladják az átlag alanyát.
Még a köztudatban keveset ér átlag,
örüljön, hogy megvan életének bére,
pedig inkább az aprómunka értékes,
legalábbis ha igaz célunk a béke.