Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 244.

 244.

Hősnek mondani csak kivételesen nagy

tett elkövetőjét lehet, nem keverve

ide mondai, regei alakokat,

cselekvést eredmény felől elismerve.

Így kimaradnak csillagképi szereplők,

akikhez tanulságos történet fűződik,

évköri szerepük feladatot mutat:

jellemünk eredetének táját őrzik.

Kétfelé ágazott aztán szerepkörük,

félistenekként a mitológiában

tértek vissza, vagy vallásalapítóként

mintát, hitet adva lelkünk világának.

De aztán megváltozott közelibb világ,

leginkább háborúban kellett áldozat,

emberfeletti teljesítmény győzelem

felé, azt segítő eltérő fokozat.

S így jutunk el mindennapi hősökhöz:

csak kötelességet teljesítő anyák

és apák, munkában, sportban élenjárók,

mind-mind túlhaladják az átlag alanyát.

Még a köztudatban keveset ér átlag,

örüljön, hogy megvan életének bére,

pedig inkább az aprómunka értékes,

legalábbis ha igaz célunk a béke.