Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 274.

 274.

Akik ellaposítják életünket, mert

általuk kitalált és érdek-vezérelt

életelvet és módot kényszerítenek

az embertömegre természetes helyett,

arról is gondoskodnak gonosz szándékkal,

hogy ne előrelépést jelentsen nekünk

sok-sok új, könnyen kezelhető eszközünk,

hanem legyen benne visszahúzó elem,

elemi erő, ösztöneink tájára

terelő, legfeljebb érzelmi pályára,

de az értelmünket ne kelljen használnunk,

miközben ingyen van szórakoztatásunk.

Eközben a hozzáértők kiforgatott

képesség-mezőkön hívnak rendet vágni,

rendet tenni, már minden sérülten adott

elmére sajátos út ablakát tárni,

hol amire tekint, rálát, sóvároghat,

megoldásként nem szívderítő közelről,

csak beletörődni enged, nem lázonghat,

aki beleragadt, nem vitázhat erről.

Merre lehet kiút? Nem tiltott emlékek

feledése felé, nem élethagyomány

semmibevétele árán: színes lélek,

szíves áldozat, szerető tett jogán.