Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 281.

 281.

Vágyak és álmok legtöbbször keverednek,

szükséges is, hogy ne nyerjenek világos

megfogalmazást, alakot ne öltsenek,

mert akiben megszületnek, kivilágos

virradatkor és később se tudja bizton

megmondani, hogy mit akar valójában:

oly jó álmodozni, vágyakozni, titkon

különösen, és ha nincsen hatalmában

a megvalósításhoz fikarcnyi erő,

tehetség, még csak rajtakapni se lehet,

hogy tervez, a vágy elegendően nyerő.

Ám ez nem veszélytelen mutatványt jelent,

mert ha máshonnan nyílik rá ígért remény,

nem is pontosan rá, csak megközelítve,

ha eltalálják vágyakozását, kemény

ellenállásra nála nem lesz feszítve,

ellenkezőleg, inkább kritikátlanul,

mint körmére nézve fogad javaslatot,

saját esetéből, se másból nem tanul,

s támogat másnak vágy vezérelt kalandot.

Ezért kell a józan észhez folyamodnunk,

kinőve, levetkőzve gyengeségeink,

inkább olyat elérve, mi előfordult

már, s legyen szerencse, ha új is betekint.