Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 310.

 310.

A magyar bibliát nem Ázsia írta,

nem Távol-Keleten volt a szülőhazánk,

békés eszünk, lelkünk erőszaktól sírna,

őslakók voltunk, nem kellett honfoglalás.

Oly régóta vagyunk itt ezen a tájon,

amilyen régen itt megtermett az ember,

gazdájaként gyönyörködünk e szép tájon,

nekünk meredek a hegy, a síkság a tenger.

Épületes nyelvünk lett a szentírásunk,

meséinkkel messze múltba kalandozunk,

természet körforgás éves szertartásunk,

legszebb ünnepünkön családnak áldozunk.

Kényelmesre rendeztük be életünket,

kézreálló szerszámokkal dolgozgatunk,

állataink vannak jó segítségünknek,

kemény a tél, évente egyszer aratunk.

Istenünket megegyezés teremtette,

együtt és külön is tiszteljük hatását,

nagy felelősség hárul minden felnőttre,

berendezze életét és folytatását.

Sok támadás ért bennünket ezenközben,

hithű védelmezőink hőseink lettek,

gazdagodtunk itt megjelent új népkörrel,

s nagyhatalmak is erőt belőlünk vettek.