Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 315.

 315.

Ha forrnak az indulatok, többnyire az

igazságtalanság miatt háborodik

fel az ember fia, a szenvedély ritkán

megy félre és éled pusztán gyűlöletből.

Az igazságérzet azonban nem gyilkos

ösztönök felkeltője, mert észszerűség

hajtja inkább: az agykérgünk szüleménye,

erőszak alantasabb agyrész terméke.

Valakinek rosszat kívánni se szoktunk,

az átkozódás magából kivetkőzés,

sokkal inkább együttérzők vagyunk folyton,

minthogy a más szenvedésének örülnénk.

S ha bűnt követtek el ellenünk egykor,

nem vezet utána bosszúállás minket,

kinek rendben van az erkölcsi érzéke,

jóvátétel nélkül tud megbocsátani.

Nem helyes örökös haragot táplálni

magunkban, mert minket is elemészt közben,

szabadságunktól foszt meg, mint az őrület,

miközben a világ kijavítja a bajt.

Az élet minden sebre gyógyírral szolgál,

a léleknek a nyugalom az egészség,

végletek helyett érzelmek uraljanak,

mindenkit felemel az igaz szeretet.