Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 324.

324.
Állandóan előjön, hogy mit tudhatunk
és mit nem, mire hathatunk és mire nem,
s bár büszkék lehetnénk elért eredményre,
az ismeretlen izgat, túlvilág léte.
Mentünk a Holdra, már a Mars következik,
pedig Földünket is veszélyek övezik:
kívülről és belülről tönkre tehetik
ártalmas égitestek, és kik nem szeretik.
Eléggé jól még magunkat sem ismerjük,
meddig feszítsük a húrt, meddig terheljük,
vagy hogy ugyanaz ugyanarról mit tudhat:
boncoló boncoltnak titkára juthat?
Aki átugorja a tudás határát,
tudatlan fizeti a butaság árát,
s ha határon belül gondolunk merészet,
szolgálatunkra áll végtelen természet.
És ott vannak a különbségek közöttünk,
szorgalmas idő, mit képességbe öltünk,
s hogy elnyerjük megérdemelt jutalmunkat,
elismerés kell: mű, mi rajtunk túlmutat.
A világ attól nem szép sokak számára,
hogy kevés pénzük érkezik a számlára,
de szebb lehetne, ha tudatlanság szűnne:
önző pénzosztók nem eshetnének bűnbe.
Comentarios