Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 328.
- szilajcsiko
- 2021. dec. 12.
- 1 perc olvasás
328.Nincsen végső pont, csak örökös átmenet:
figyeljünk a szavaink jelentésére,
határon túlra ne toljuk a szekeret:
bezuhanhatunk a semmi értelmébe.
Mert nem áll meg bennünk, amit elgondolunk:
eleve valakinek mondani szánjuk,
legyen ismeretlen, vagy akár mi magunk,
kimondottak hatását néha megbánjuk.
Nem élünk örökké, de örököst hagyunk,
ő sem él örökké, de örököst hagyhat,
s hogy sosem vagyunk ott, ahová majd halunk:
magyarázatot, hogy honnan jöttünk, adhat.
Ha szeretnénk otthonosak lenni másik
világban, mint ez, kisérletezgethetünk:
aki álmok birodalmában tanyázik,
néha azt hiheti, olyan tájra repült.
Pedig kérdés, hogy az érvényes fogalom
lehet-e máshol, mint itt, ha itt használjuk:
esélyes, hogy nem, s akkor a fogadalom
se megy át, s hogy mi lesz, bízzuk rájuk,
kik vagy mik eddig világunk igazgatták,
velünk együtt, de másként, mint elképzeljük,
s hogy miként, nem jelen asztalunkra rakják:
az öröklétben kell majd benne részt vennünk.
