Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 330.

 330.

Üdvöz légy, mi egyetlen átfogó kincsünk,

reggeltől estig, sőt éjszaka is szolgálsz,

és testünk állapotától függetlenül

kihasználod az időt mint élményhorgász.

Valahonnét jöttél belénk, vagy fordítva:

mi akartunk megjeleníteni itt téged,

akik vagyunk, s lehet, voltunk is és leszünk,

személyünkben kiapadhatatlan lényeg.

Nehezen lehet szavakba átültetni,

amilyen gazdagon megnyilvánulsz bennünk,

így még magunk előtt sem láthatjuk tisztán,

mennyivel több vagy, mint bármelyik eszközünk.

Ápolgathatunk, növelhetünk szerencsés

esetben, és kedvezőtlenben kevésbé,

de a legnagyobb nehézségek közt csakis

rád számíthatunk: vigaszt emelsz reménnyé.

Benned elfér az egész szépirodalom,

filmek, színház, zenemű és világjárás

emlékei, s élvezetes minden egyes

felidézés: szívünk nyugalmadért hálás.

Hogyha bízunk benned: hiszünk önmagunkban,

kitöltve az időt: betöltve világot,

s az egyetemes emberi hivatásban

általad őrizzük a közösség-lángot.