Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 340.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
340.
Ködbe vagy mibe vész vallásalapítók
pontos életrajza, fényes gyerekkora,
működésük részletes bemutatása,
eszméik eredetének szülőhona.
Jönnek végtelen messzeségből érkezve,
elérhetetlen magasságokba szállva,
reményt adva hívek milliárdjainak:
megtéréssel visszatérésüket várva.
Mert régóta felfogjuk a távolságot,
honnan elzárva csak porszemként létezünk,
mégis teljessé tehetjük világunkat,
ha lélekkel átfogjuk végetlen terünk.
Mert meg tudunk sejteni felfoghatatlant,
s róla igaz beszámolót csak az adhat,
aki megtapasztalta csodaként egyszer,
ahogy emberfeletti hatalmak hatnak.
De oly sok idő eltelt azóta már,
hogy homály telepedett a történetre,
ami valakik szeme előtt lezajlott,
ezer érdek rakódott emlékezetre.
Elveszett, elsikkadt, mit jó tanítványok
leírtak vagy múló száj hagyományozott,
újra átélve megváltó tartalmait,
nem számít, hogy ő hol, mikor s hogy dolgozott.