Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 345.

345.
Jó, ha mi döntjük el, mire emlékezzünk,
miben volt győzelmünk és miben vétkeztünk:
az idegen érdekű történetírás
ne legyen útmutató, se nem szentírás.
Emeljük ki a múlt hamis mocsarából
elődeinket, akik nem voltak fából,
és kőszívük se volt, de éppen érzékeny
lelkükre mutat gazdag nyelvünk, és régen
volt teljesítményük: ma mezőgazdaság
a neve mindannak, amilyen gazdagság
tárul elénk, ha régész a földet ássa,
kell róluk mutatvány, hogy mindenki lássa.
Azzal vádoltak miket, amit ők tettek:
hódítottak, öltek, házakat égettek,
de újra és újra mi felépítettük,
vagy bujdosók, szolgák kenyerét ehettük.
Olyan történetek keringenek rólunk,
hogy nem csoda, ha most már ellene szólunk:
nem kell tovább a hazugságot eltűrnünk,
modern eszközökkel tudományt kell űznünk.
Nem a dicsőségvágy hajt, hanem igazság
fényre juttatása, megdőljön a gazság:
azzal szolgálunk jövői emberlétet,
ha feltárjuk múltunkból az emberséget.
Comments