Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 363.

 363.

Hogy buggyanjon ki belőled véleményed,

sistergő menny-nyilak kíséretében, vagy

ártatlan hangon, gondolat erejében

bízva, hiszen a befogadók okosak?

Rögtön szólalj-e meg vagy fel, midőn látod,

hogy az igazságot vagy csak a logikát

lábbal tiporják s közben észre sem veszik,

vagy várj még értő tudás kifejtésével?

Többet érsz-e el, ha személyeskedéssel

vegyíted érveidet, hisz nyilvánvaló

a bírált tétel szándékos hamisítása,

vagy maradj meg az elegáns vitamezőn?

Manapság könnyű vitába keveredni,

mert bárki véleménye átjön a falon,

ott ugrál tobzódón nyugalmas éneden,

hevesen elítél vélt „komfortzónádért”.

Sokan hiszik, vissza kell támadni rögtön,

mások szerint „csak süljön saját levében”,

azaz jobban járunk, ha hallgatásunkkal

figyelmeztetünk: ő átlépte a határt.

Nem is lenne baj, ha mindenki azt mondaná,

az lenne a szívén, majd a száján, amit

jól megtanult, amihez ért, kikutatott:

újnak magyarázatát mindenki értse.