Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 367.

 367.

Vélekedésünk és az örök igazság

viszonya elkeserítő lehetne, ha

nem tudnánk, hogy részekből viszont fel tudjuk

építeni a legjobb megközelítést.

És akkor már örök érvényűnek lehet

mondani, aminél elértük a csúcsot,

az örök emberit, mit túlszárnyalni se

lehet, alulmúlni se szabad ezután.

De ha egyből, bátran kinyilatkoztatunk,

annak nem felel meg ilyen tapasztalat,

az csak történetekből jön, táplálkozik,

bár csillagmítoszok gyökere igen mély.

Mély, még ha a magas ég rajzolatából

vette is az ősi emberiség, méltó

módon adózva állandó s változatlan

körforgásnak, közmondást kötve hozzá.

És hogy azután csak annak szellemében

volt érdemes élni, különben letérve

az igaz útról, jött a kudarcok sora,

megőriztetve örökös összefüggést.

Mindebből jön elő napi, heti, havi

és évi hasznosság igaznak tudása,

javunk bűntudat nélküli élvezete:

igazat isten kis adagokban közöl.