Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 377.

377.

Álmodni és álmodozni nem ugyanaz,

bár néha jó lenne keverni a kettőt,

hogy váljon éberré a szerencsemalac:

magunk felé irányítsuk védő nemtőt.

Vannak ravaszkodók és el sem alszanak,

miközben látomássá nő bennünk álom,

és csodálkoznak, ha nincsenek rá szavak,

ahogy túlmennek minden ismert határon.

Mert az ismeret igen pontos működés

fejünkben, vagy jóval azon túl: sokaknak

közreműködésével jön saját lövés,

elismeréssel, mint trófeára adnak.

De nem spórolhatjuk meg az aprómunkát:

szorgalommal tanulunk meg rendet rakni

száraz adatok közt, s mielőtt megunnánk,

izgalmas lesz valóság, ejtődik talmi.

Inkább gyógyításra szolgál alvás közben

nyert tapasztalat, mert csak egy világunk van

míg élünk, itt lohad, vagy magasra szökken

vágy új-szebb-jobb iránt, bár integet túlnan.

Ezért aztán minden jól el van rendezve

azzal, hogy alig emlékezünk álmainkra,

mibe bele nőttünk, úgysem epedezne,

s ami lehetetlen: visszatérő inga.