Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 383.
- szilajcsiko
- 2022. febr. 5.
- 1 perc olvasás
Frissítve: 2022. febr. 6.
383.Félúton vagyunk kis és nagy végtelen közt,
megkülönböztetve létet és nemlétet,
emberségünkben látunk teremtő eszközt,
isteni s ördögi közé verni éket.
Legelőbb a legnagyobb feladatunk volt
öntudatra ébredni állati létből,
s manapság: levetkőzni az öntelt undort,
mi fakad más iránt felsőbbrendűségből.
Anyagszerkezetben alig van különbség:
minden élet csodás recept szerint halad,
az emberben jelent meg az a különcség,
hogy kenyeret süt és hálóval fog halat.
Felaprózza a világot alkotókra
s ezekből összerakott főszereplőkre,
részecskékben egyre mélyebbre sodródva,
csillaghalmazok közt egyre messzebb lőve.
Mikor tetten érjük a világtervezőt,
istentársként remélünk örök életet,
virágossá művelünk gondolat mezőt,
de vihart arat szellem, mert szelet vetett.
Az önkritika nem állja ki a próbát,
hogy ne csaljon a mérleg tudásunk terén,
hogy ne várjunk izgalommal végső órát:
lesz-e nyílás mennyországra létünk egén.
