Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 386.
- szilajcsiko
- 2022. febr. 8.
- 1 perc olvasás
386.Illatok, illatok, örökség illatok,
csillag egünkről sugárzó hangulatok,
sereg életünket vezérlő vezérek,
kellemest a rossztól elvágó emlékek.
Első megfogható anyatejünk íze,
második szembogár: szüleink fejdísze,
harmadik világosság-sötétség váltás,
negyedik a napi fürdővízbe mártás.
Ezekre elménkkel nem emlékezhetünk,
ezért az illatuk emléke jön velünk,
mélyen beleívódva saját belsőnkbe,
hasonlót keresünk tudatlan vergődve.
Aztán sokasodtak tudatos élmények:
ezek illataként jönnek a remények,
s reménytelenségek: betegség alatti
megpróbáltatás szaga tudatalatti.
Sokmindent átéltünk, szinte pazarolva,
de közben gépiesen elraktározva,
és ha váratlanul illatuk felbukkan,
megáll az ész: sima úton orra buktam.
Nem követ semmi szabályt a felidézés,
de lehet fontossági sorrendet nézés
lelkünkben: lényegi valónkat közölve
s a részleteket magunkból örökölve.
