Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 389.
- szilajcsiko
- 2022. febr. 11.
- 1 perc olvasás
389.Hogy lehet-e nemtudásunkról tudásunk,
feleslegesnek látszó kérdés, mert éppen
abban és annyiban, s olyan mélyre ásunk,
amit és amennyire tudásunkképpen.
Azon túl értelmetlenség még keresni
valamit: nincs létra fel hegytetőn túlra,
bár eltakart verembe is lehet esni,
s olyan, mintha napjárás látszaton múlna.
Sok mindent gyermekek elől elhallgatnak,
és gyereknek tekintett naiv nép elől,
a valóság dühe bénítólag hathat
felkészületlen az élet súlya felől.
Egyedül az ember lehet olyan alany,
aki épp azért lesz hatékony mégis, mert
legfontosabb kérdésekben bizonytalan:
addig megy előre, míg az nem lesz ismert.
Nem érdekel bennünket reménytelenség
megismerés berkein belül hirdetve,
kétely katonákként lép fel az ellenség:
gondoljuk bátran, bárha a létbe vetve.
Hátsó kisagyunkban tudunk róla persze,
hogy hatalmát végtelenség takargatja:
lépünk jóindulatáért esedezve,
midőn sikerünk világ értelmét adja.
