Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 390.

390.

Számolni bármit és sokféleképp lehet,

talán legősibb mód vonalkák húzása,

vagy a hiánytalan kerek egész látás,

párok, csoportok csokorba rendezése.

A szemnek lehet köze ahhoz, hogy számmal

jelölök tárgyat, számolok állva s mozgón,

miközben érintem kézzel vagy csak szemmel

a megszámolandót mennyiség ügyében.

Lépéseket számolva földmérés indult,

aztán a kétágú „öl” fogatásával,

ezért „kettős lépés” számított mértéknek,

s ezt hatodolva jött ki rövidebb „láb” hossz.

Súlymértékként előbb zsákok szolgáltak,

egyforma edények bőrből, fából, fémből,

vízhordófa mintájára készült mérleg,

s a fémsúlyból később lett arany s ezüst pénz.

És akkor megtörtént számok leírása,

számolás, majd számítási műveletek,

terület, térfogat, s belépett az idő,

mindent kellett számolni, amit lehetett.

Elvont számfogalom egységgel kezdődik:

ez a mindenségtől a legkisebbig tart,

nevet adtunk növekvő csoportjainak,

s már betűkre bontva szemléljük-számoljuk.