Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 400.

400.

A reggel csendje is érdekes és kellő,

nemcsak álmok szent rendjéből táplálkozni,

mikor az ember akár a Marsig ellő,

s villanásokból kell bármit kihámozni,

hanem a napkezdet mélyebb értelmeit

megkeresni, sorra venni, sejtett legyen

megfogalmazottá, élő vágyból merít

a tett erőt, lelked trónol távlat hegyen.

Hálás lehetsz, ha egészségesen ébredsz

s feltárulkozik a hódítandó világ:

egyéniséged belesimulva kérdez,

milyen közös célért zengjünk külön imát.

Személyiségünk tudata ébredezik,

ahogy a cselekvés mezejére lépünk,

friss értelmi hálót, belátva perceit,

környezetre terít: e naptól se félünk.

Eközben többnyire nem vagyunk egyedül,

figyelni kell a többiek reggelére,

előbb család indult állapotba kerül,

s meg kell jelenned a munka kezdetére.

Habár mennyi ember, annyiféle reggel,

de egyforma mozdulattal kell felkelni,

ha már a Napocska minden reggel felkel,

mi se maradjunk le benne kedvünk lelni.