Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 405.

405.

Ami hihetetlen, nem lehet elhinni,

érdektelenként kell tudatból kivinni,

mert tudható, hogy mi érdekes nekünk,

hasznos ismeretünkként mi jöjjön velünk.

Mindig szükségünk volt e földön csodára,

az úgy született, hogy megdőlt ész határa,

attól kezdve hittünk lehetőségében,

érdekelve lettünk ismétlődésében.

Mostanság nyelvi fordulatban szenvedünk,

érdekesnek hihetetlenséget veszünk,

ezért félelmet szül hiteltelensége,

ahogy elénk nyomul, nincs semmi mértéke.

Üres tudatlanságunkat veszi célba,

feszíti a húrt, míg elszakad a cérna,

megtölti a fejünk ámító szépelgés,

hogy már abban hiszünk, ami csak szédelgés.

Valamikor valamit elmulasztottunk,

naprakész tudás frissítést hanyagoltunk,

most itt állunk a tudomány viharában,

hárítót vélve eretnek villámában.

Össze kell zárnunk a józan ész terében,

örök bizalmat nyerve Isten nevében,

közösen építsük fel új, jó tudásunk,

ismeretünkért a lét mélyére ássunk.