Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 406.

406.

Egyetértésünknek lényege a közös:

téved, aki azonosság elérését

érti rajta gondolatban, mert az ködös

tartalmat takar, de meghozza a békét.

Tehát inkább mindenki enged belőle,

amit szeretne, amit addig képviselt

eszmét, mert annak vásárra megy a bőre,

végül jótetté válik, amikor kikelt.

Ellenkező estben széthúzást okoz,

ha mindenki tovább mondja a magáét,

közcselekvés terén lázadásig fokoz,

tör-zúz eszetlenül, rombolása ráég.

Mert egyébként külön tesszük a dolgunkat,

amiért összegyűjtünk paripát, erőt,

olyan többletet hoz: előnyöket csurgat,

ilyen közösségben éljük meg a nyerőt.

Ezért aki felcseréli az egyéni

boldogságot és közös célként hirdeti,

gyanús, hogy nem akar tenni, csak beszélni

érte, róla, és megbízóit eteti

hamis ígéretekkel. Annak mestere

legyen hát választott, aki megértéssel

kecsegtetve lesz az egyeztetés feje,

és sosem Kánaánt ígér tejjel-mézzel.