Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 412.

412.

Nagy különbség, hogy siker ellen vagy oltva:

elkerülöd előre s felmenő utad,

vagy sikertelenséggel, hogy hadakozva

sem enged kimászni történelmi kutad.

Mert ha nagyhatalmak kardoskútba löktek,

sebeket kaptál, lemetsződtek tagjaid,

alig gyógyulva újra hódítók jöttek,

álbarátságuk új rabságba szabadít.

Egyénileg is megéltünk hátrányokat,

még jó sors közt is, nem hogy kivetettségben,

de megszoktuk és kedvünk sosem lohad,

az élet szépséget ad kárpótlásképpen.

Nemzetként sok népet egyesítve jóban-

rosszban kitarthattunk volna egymás mellett,

de a külső erők csábítása jóval

erősebb volt, mint ami egységhez kellett.

Álsikereket élt meg aztán mindegyünk:

a darab végén benyújtották a számlát

jótevőként diktálók, s sírunk, szenvedünk

embertestvér áldozatok magas számán.

Így aztán fontos értéket, tanulságot

jelentsen minden talmi siker a múltból,

ne higgyünk el csak valódi újdonságot,

mely eredményként tárul, s csak ha magunkból.