Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 430.

430.

Visszahangtalanság nem a Tihanyi Echó

megnémulását jelenti, Csokonai

számára sem, hanem fontos teljesítmény

hallgatással történő elnémítását.

Nem támadják nyíltan az újat hozókat,

de jelentőségteljesen mosolyognak

rajtuk, hogy no, majd meglátjuk, mire juttok

nélkülünk, akiket nem kérdeztetek meg:

beleegyezünk-e saját trónfosztásunk

ilyen arcátlan kezdeményezésébe.

Mert aki a zsilipezést irányítja,

könnyen szárazra tétetheti a hajót,

és bár a víz alul van, de a víz az úr,

süllyesztő hullámzássá felkorbácsolni,

mint a nép indulatát, olyan szél tudja:

ellenirányból fúj, hazugság árán is.

Hamis irányzatokról csak jóval később

derül ki, hogy tragédiába vezetnek:

míg tetszetős, megkérdőjelezhetetlen,

mikor már ártó, visszafordíthatatlan.

Az ellentétek természetből fakadnak

és ugyanilyen úton orvosolhatók,

az igazságokat ellentmondásokkal

lehet érvényesíteni szakadatlan:

minden napfelkelte változásra virrad,

napszakok, évszakok jönnek egymás után,

áthidalásuk emberséges élettel

meg-megújuló erőfeszítést kíván:

a leköszönőktől úgy kell elbúcsúzni,

hogy felhasználjuk tovább tanulságukat,

az új belépőket úgy kell üdvözölni,

hogy majd helyet adjanak még újabbaknak.