Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 431.

431.

Kell-e beszélni nyilvánvalóról, ismert,

sőt közismert dolgokról, melyekről unos-

untalan szó van, szó volt már korábban is:

ismételgetni, ragozni felesleges?

Kell beszélni, mert egyrészt pontosításra

mindig szükség van az új helyzetek miatt,

másrészt egyáltalán nem biztos, hogy tényleg

jól ismert az: sok félreértés adódik.

Példák helyett általános tekintetet

vetve a tapasztalati tudományok

beépülésére életünkbe, látszik,

hogy a kocsi megelőzi a lovakat:

Előbb kezdünk használni szerkezeteket,

minthogy működésük elvi részletei

eljutnának hozzánk, olyan tudatlanul,

hogy kis hibáját sem tudjuk javítani.

A lélektani mesterkedések gyászos

elszenvedőiként már-már gépiesen

teszünk-veszünk tőlünk idegen érdekek

szolgálóiként, mintha állatok lennénk.

De a legnagyobb hiányosságainkat

a társas életben szenvedjük meg, midőn

filmekből, regényekből és műsorokból

tájékozódva csak tévelygés jut nekünk.

Ki kell járni mindenkinek az iskolát

az egymásra épülő ismeretekért,

hogy ne tudjanak olyannal megvezetni,

ami közismert lenne, ha tudnánk róla.