top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 443.











443.


Mennyországban üldögélnek így angyalok,

nézik: embersereg itt lent mint andalog,

máramarosi kertben egyedül vagyok

mézelők közt, s a kaptár belül is ragyog.


Nem szűnik a madárének körülöttem,

tegnap még csak felhő, ma kék ég fölöttem,

meztelen csigák kúsznak fű között bölcsen,

hangulat ár kéri, hogy szavakba öntsem.


Olyan egyszerű ez, mint az isten szava,

ki van innen zárva rossz világ sara,

itt a nappal is olyan, mint az éjszaka,

nem múlik el jó benyomások harmata.


Van idő rá, életemen gondolkodom,

ha nincs miért, nem ráncolom a homlokom,

úgysem veszi már tőlem senki se zokon,

hogy a születésem elmúlással rokon.


Sok tájat bejártam én már elméletben,

észrevettem, ha lakhatatlan, kietlen,

és minden erőmmel azon mesterkedtem,

javaslatom legyen örök verhetetlen.


Nem megelégedés, de hála jellemez,

hogy lehettem s nyertem emberlét kellemet,

szomorúságra nyugalmam mondott nemet,

hogy hűen szolgáljam szerelmes Földemet.








Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page