Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 454.

454.

Kérlelhetetlenül terjed már a hőség,

mindent átmelegít a forró levegő,

nemrég a hideg tette velünk ugyanezt

a másik végleten okozva nehezen

elviselhetőt. Nehezen? Többnyire nem,

mert alkalmazkodó művész lett az ember:

testünk is kibír belőle igen sokat,

mit szélsőséges időjárásnak hívunk.

De melegebb helyre húzódással s hűvös

kereséssel már kezdetek óta élünk,

biztosan annak köszönhetjük, hogy élünk:

házat építettünk fűtéssel s hűtéssel

újabban, mert úgy elszaporodtunk mára:

minden körülmények között munkára van

szükség összesség túléléséhez, s tesszük

is dolgunk rendületlen, pihenés közben.

S milyen érdekes, hogy hidegből melegbe

megyünk telente, melegből hidegbe, ha

síszezon indul, fő a változatosság:

kikapcsolódás hőmérséklet változás.

Hát csak ennyi a mai ember igénye,

ennyi természetváltozással is beéri,

vagy épp a természet ellenére tettel

elegendő élmény ad a földi világ?

Érzések, érzelmek kavalkádja közben

az jár jól, akinek gondolati élet

is jutott, befogadóként vagy alkotóként

a szellemi szférában tesz felfedezést.