Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 469.

469.

Mindennek inkább a szép oldalát szoktuk

megragadni, nem a lényegéről pontos

leírást adni, mert mennyivel jobb virág

virágzásában gyönyörködni, mint hogyha

a növény szaporodáshoz szükséges

folyamat állomását szemléljük rajta.

Így vagyunk életünk meghatározóként

számon tartott eseményeivel szintén:

születésnapot ünneplünk – kihordásunk

terhét, szülés gyötrelmét nem emlegetve,

s ugyanezzel végképp nem ünnepet rontva,

menyegző fényességes eseménye közt.

Mert mindig látvány képe meghatározó,

fogalmat a felszínről szoktunk alkotni,

majd lakva ismerjük meg a jelenséget,

s lesz róla több alapvető ismeretünk.

Sok mindenbe bele se vágnánk, ha tudnánk

előre, mire vállalkozunk, de lehet,

ez csak elhamarkodott ítélet magunkról,

mert az életünket mindenképp megélnénk.

A magyarázat mélyebb összefüggésre

mutat: gyorsabb a világ képi oldalát

elnevezve foglalkozni vele, hasznos is így,

mert részletekre nem tellik idő.

S ha már jut a dolgok mélyére hatolni,

hirtelen felhalmozódik a sok tudás,

s néha annak elsajátítása közben

a tudós le kell hogy mondjon önmagáról.

De ha mindenki ilyen tudóssá válna,

nézhetne-e a világra régi módon,

még nem tudjuk, de azon kell lennünk mégis,

hogy az út mindkét vége járható legyen.