Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 470.

470.

Szeretjük a sima felületeket és

a sima ügyeket, mert könnyebb a haladás,

hatékonyabbak vagyunk, sikeresebbek,

ha már eltüntettük az akadályokat.

Laposra faragjuk a göröngyös utat,

kaviccsal feltöltjük a hepehupákat,

leszereljük az akadékoskodókat,

sínre rakjuk, hadd gördüljenek ügyeink.

Nagy kérdés azonban, mit tekintünk gátnak,

baj-e a tájfutónak, ha a mezőn fut,

hiteles lehet-e elért eredményünk,

tényleg benne volt-e a nagy teljesítmény,

ha előre kimunkált körülmények közt,

sőt, támogatással haladtunk a célig,

vagy nekünk kellet útközben kitalálni,

miként teremthetünk tervből valóságot?

Vannak, kik lépésenként taposnak utat,

megküzdenek minden kis reménysugárért,

testi fogyatékkal szép életet élnek,

kimásznak hátrányos életük kútjából.

Aztán jönnek a keresett kihívások,

a mesterségesen nehezített pálya,

sportpályafutásért kapott milliárdok,

visszaböfögni lexikonok tartalmát.

Az emberség mindig járatlan úton jár,

mindenki maga küzd meg démonjaival,

egymásnak jelenthetünk sűrű bozótot,

ha nem kiegészítő létmódot élünk.