Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 480.

480.

Emelkedett szóhasználat a nagy költők

jellemzője, távolságtartást okozva

tőlük, s szállóigévé lett szavaikat

nem lehet, hogy újabb költő elorozza.

Az újabbak vagy kortársak igen közel

vannak hozzánk, nem gondolati nagyságuk

hódít meg bennünket, hanem „akár mi is

mondhattuk volna” érzés, és társaságuk

velünk közeli volta: nem történelmi

lépték, mint a régieknél, nem isteni

örök rendelések teljesítésének

leltározása, de napi küzdelmei

és bizonytalanságai életünknek.

Legalábbis láthatunk ilyen törekvést,

és elérése nem igényel kevesebb

költői munkát, mint hangulat emelést

végezni ember s nemzet nagy kérdései

kapcsán: mert akár életet kell áldozni

hazáért. Ma viszont kis dolgok a nagyok,

úgy nehezek, mint szerelem s egyéb holmi.

Ma is kihozható a versből, hogy mi az,

ami az embert mozgatja: bár rejtetten,

de ott van mindenkiben, s a lappangásból

mai költő kirángatja, csak úgy nyekken.

Azaz mindenki megnyugodhat: költészet

örök, hol a fellegekben, vagy fölötte

a csillagok közt jár, vagy a földön porban

fürdik, lelkével maga fölött körözve.