Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 483.

483.

Élményeket átélt események adnak,

meg történések és izgalmas alkalmak,

gondolati mélységeket közvetítő

tartalmak és ha igen érzékenyítő

anyagnak kerülünk közelébe művi

vagy természetes úton. És nagyon tűri

lényünk az ilyen emberséges gyűrődést,

használva a világra mutató lőrést.

De nemcsak kívülről érkezik ily áldás,

ember s természet nem húsra öntött mártás

számunkra, hanem a forrás épp mi vagyunk,

ha bensőnknek elég szabadságot hagyunk.

És ekkor még a nehézség is kihívás

érzését kelti, könnyebben megy a vívás,

ha versenyszellem szabályozza keretét,

újragondolhatjuk a szép vers veretét:

azaz „ha reménytelen a lehetetlen,

elbukásunk is győzelem” azért rendben

lévő állapot, mert csak töltő állomás:

hátrányból előnyt kalapál a jó kovács.

Jelentkeznek sokan kérve-kéretlenül,

hatásuktól fejünk álomba szenderül,

elvesztenénk magunk mindent befogadva,

ritkítva az élményt sokkal többet adna.

Egyensúlyban lenni olyan szabályozás,

mit a valóság nyújt, nincs benne bábozás,

élethullámokat úgy kell lovagolni,

felszínen maradjunk, bukást hanyagolni.