Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 508.
508.
Legnagyobb korlátunk természeti lehet,
annak legyőzése nemcsak rajtunk múlik,
könnyebbnek látszik nekünk alkalmazkodni,
ha közösségünk jelent határt.
Mert a természettel szemben végső soron
nekünk is a természetünk áll, vagy bukik,
ha oly ismeretlen jelenség bukkan fel,
mire nincs mentő válaszunk s elpusztulunk.
De nem véletlenül ritka az ily eset,
inkább hosszútávú hanyatlás-hatásban
összegződik természeti katasztrófák
végeredménye: elköltözik onnan az
ember, lecsökken lakosság, nyomorog
közösség, mígnem újraéled ereje,
tehetség nyilvánul új területen,
és lassan elindul a felemelkedés.
De ekkor felléphet a nem természeti
akadály, erkölcsi gyengeség, irigység
és kapzsiság, s ez a rövid idő miatt,
míg nemzedékek újulnak, győztes lehet:
Merthogy inkább tűrnek „a rendes emberek”
megalázást, viselnek el erőszakot,
csak a családjukat tovább folytathassák,
s ez az elnyomóknak is fontos érdeke.
Aztán többnyire megreked a dolog,
csak igen lassan csökkenhet az elnyomás,
s kevesek luxusát se bírja természet,
lépésenként visz a szabadság előre.
Comments