Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 513.

513.

Ha ugyanarra mondott szavunk ugyanaz,

ugyanolyan gondolkodásunk esélyes,

mégis lehet eltérés az érteményben,

fő fogalmakon mást érteni veszélyes.

Szerepet játszik a megkülönböztetés,

mert a létegység igen szerteágazó,

aki finomhangolású létezőket

nem vesz tekintetbe, rámondjuk, hogy tahó.

A világunk fogalmilag berendezett,

de a távolira mindig másként nézünk,

mélyhangokkal alkotunk róla szavakat,

közelebbi számon tartott házanépünk.

Millió dolognak adunk saját nevet,

és úgy tudjuk őket megjegyezni szépen,

hogy folytonosságba ágyazottan egymást

társítva osztoznak bennünk lelki képen.

De a gyerekek mutatják jól a valót,

hogy a tanulásra igazán nincs szükség,

mert ha bevonódnak élet hullámába,

tudnak csillagokról, borúra derül ég.

Nekünk is meg kellene őriznünk végig

szellemi szférában fürdőzés képességét,

leginkább azt tekinteni kihívásnak,

vállaljuk, megtartsuk sokaság egységét.