Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 517.

517.

Kis országban élvén nem tudom, hogy

milyen lehet nagyban; ott járván távolság

szokatlansága nyűgözött le, mi időt

kíván áldozni legyőzésére, többet,

mint nálunk szokás vagy ritka tapasztalat.

Ott mindenből több van: ha hegyes a tájék,

akkor azok sorakoznak végtelenül

egymás után, s ha sík a terep, annak nincsen

vége sosem, úgy érzi az ember kábán.

Használják is, hogy hány napi járóföld a

célpontjuk, mikor mi mindenhova oda-

érünk egy napon belül, elfeledkezve

róla, hogy a Föld nem lapos, de gömbölyű.

Olyan, amilyennek a műholdak látják,

szemléletünkbe az is nehezen épül,

vagy amit a felszínre közelítve is

jobban mutat: érdekes alakzatokat.

Ezek nekünk olyanok lehetnek, mint a

régészeknek ásatás, következtetünk

az életmódra, hogyan éltek ők régen.

Miért voltak kerek erdők és kertföldek,

kör alakú települések, hegytetőn

erődök, merre mentek patakok, folyók,

s hogyhogy jól hajózható volt valamennyi?

Utóbbiak inkább a kis országokat

jellemző látványok, műveltség nyomai,

nagy területekre mindezt átvinni még

inkább jövő zenéje, sok munkát kíván.