Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 523.

523.

E mögött egy élet tapasztalata áll,

szokott elhangzani, hogy komolyabban vegyék,

pedig csak az komoly, ami maga megáll,

s előbb megízlelik, hogy aztán megegyék,

még az ételt is, nemhogy az elvi mesét,

s van, ahol legfontosabb az ellenőrzés,

ahogy az orvos kivesézi a vesét

is, ha fáj, szintén cél ésszerűség őrzés.

Mert gyerekszájnak hívott is előfordul,

hogy ő, a kicsi mondja ki az igazat,

s olyankor a felnőtt maga ellen mordul,

és aztán a gyerek-logikára szavaz.

Mikor az ember bezárul s tárulkozik,

a rosszat eltakarja, a jót kinyitja,

állandó tapasztalatátadás folyik,

közlendőnk tengernyi, csak legyen, ki issza.

Van úgy, hogy az ellentétek vonzzák egymást,

többször a hasonló hasonlónak örül,

előbbi esetben lehet nagy csattanás,

utóbbi megragad a biztonság körül.

Az élet minden pillanata valamit

akar tőlünk, s mi mind többet remélünk,

ahogy telik a lelki hátizsák, megtanít

rá, amit világ jelent, s amiért élünk.